Tetted már fel a kérdést kisgyermeknek:

Mi leszel ha nagy leszel?

Ha igen, Te is hasonló válaszokat kaphattál: Kalauz, katona, űrhajós, pilóta, hajóskapitány, tűzoltó ... Minden gyermekben ott lappang egy hős, egy félelmet nem ismerő hős, és a világon változtatni akarás. Rajtunk, szülőkön múlik, hogy ezt mennyire hagyjuk kibontakozni, vagy éppen mennyire folytjuk el.

Nekem, a nyolcvanas években (már amennyire aktív emlékeim vannak abból a korból) a válaszom az volt, hogy Pilóta. Természetesen erről hamar és alaposan le is beszéltek a környezetemben élő felnőttek. Sőt: Meg is győztek ennek lehetetlenségéről.

Ennek ellnére tudat alatt megmaradt ez a vonzódás. Sihederként is gyakran ücsörögtem egy akkori Szovjet katonai repülőtér betonkerítésén és csodáltam a fejem felett pár méterre elhúzó, leszálló vadászgépeket. Felnőtt fejjel is sokszor találtam kint magam Ferihegyen a teraszon és bambultam a hatalmas utasszállítókat. Lenyűgözött a látvány, ahogy az a hatalmas vasdarab kecsesen elemelkedik a talajtól, valahogyan legyőzi a gravitációt és a felhők felett több száz, ezer kilóméterre repíti a gyomrában tartozkodó embereket. A kiváltságosokat, mert így gondoltam rájuk, a pilótákra pedig egyenesen hősökként akik kormányozzák a vasmadarakat.

Iskolai évek alatt hallottam elősször az emberreől, aki korát messze megelőzve, elképesztő álmokat látott repülő szerkezetekről. Leonardo és a hozzá hasonló, nyitott, másként gondolkodó emberek bátorsága is lenyűgöz a mai napig.

Merj nagyot álmodni!

Már harminc is elmúltam és még olthatatlan vonzalommal merengtem minden repülőgép látványán ami a látóhatáron innen szelte az ég kéklő óceánját. Drága feleségem (aki mellesleg nem rajong a repülés háromdimenziós mozgásélményéjért) nagyon jól megérezte a kimondatlan vágyamat. Egyik születésnapomra egy teljes, egész napos meglepetés programsorozatot szervezett, aminek egyik fénypontja egy kisgépes élményrepülés volt. Életemben elösször űltem úgy repülőgépen, hogy nem egy utasszállító gyomrában utasként, hanem aktív részeseként a másodpilóta székéből, testközelből élhettem át a repülés minden fázisát és szépségét. Ez a nap változtatta meg gyökeresen az életemet. A pilóta, aki felszállt velünk, oktató pilóta lévén megengedhette, hogy kíváncsiságomat kielégítve, utazó magasságon átadja a repülőgép kormányát: Tessék Péter, tartsd egyenesben a gépet. Azután, emelkedtünk, sűllyedtünk, megfordúltunk. Leírhatatlan az érzés, ami akkor járt át. Hihetetlen élmény volt.

Ettől a perctől nem volt megállás. Kis utánnajárás, kis spórolás, és négy hónap múlva már a pilóta iskola elméleti vizsgájára készültem, majd az első oktató repülésre. Jól berendezett életem kezdett meginogni. A repülés nem egyszerű hobbi vagy szórakozás...ÉLETFORMA. Ez kezdett nem passzolni egy IT Manager életével... hát feladtam. Otthagytam a munkámat, az éppen elkezdett Főiskolát és fejest ugrottam egy imeretlen, teljesen új életbe, mert belülről valami azt súgta, hogy ezért érdemes élni. Ezt meg kell mutatnom mindenkinek, ahogyan nemrég nekem is megmutatták. Valami azt súgta, hogy sokan éreznek hasonlóan mint én ha meglátnak egy repülőgépet, hogy most is vannak kissrácok akik a felhők közé vágynak, és felnőttek akik úgy gondolják, hogy a repülés élménye csak kiváltságosoké.

El akarom oszlati ezt a tévhitet, és felszabadítani az elnyomott álmokat. Így, és zért hoztam létre 2006-ban a Sirály.eu repülőportált.

Think Diffrent ...

Az alábbi kis videón Steve Jobs, az Apple CEO-ja beszél (még 2005-ben) az amerikai Stanford egyetem végzős diákjai előtt. Ennek sok (konkrétabban semmi) köze nincs a repüléshez és a repülőgépekhez ... de átvitt értelemben mégis. Segíthet megérteni azt a filozófiát amiről a fenti sorok szólnak.

Kívánom, hogy Neked is adjon ez a 15 perc olyasmit, ami segít megélni az álmaidat, amitől megváltozik az életed!